Először is köszönöm, hogy itt vagy, olvasod ezeket a sorokat!
A tegnapi nappal zárult be egy fejezet az életemben, ami hozott örömet is, de leginkább csak fájdalmakat.
Még fél napja sem élek az új helyemen, Budapesten hátam mögött hagyva egy kis falut a múltammal, de hiszem azt, hogy soha nem vagyok egyedül (még ha úgy is érzem néha) és mindig van miből erőt meríteni.
Tudom, hogy el fogok még bukni, hiszem ember vagyok, de mindig a jelen pillanat hajt előre, s az érzés, hogy erős vagyok és szárnyalok. Mint szárnyait kitárt madár az égen, siklok az ismeretlenben, szabadon szárnyalok, néha még elgyengülnek szárnyaim, de új erőre kapok, mert tudom, hogy erős vagyok.
Yana Boszorkány Jósnő
2013.03.03.Szombat